Szürreális gondolatok keringenek a Google / Facebook adó kapcsán - arról viszont senki nem beszél, hogy hogyan jutott a magyar webszakma oda, hogy adott esetben akár még száz százalékos büntetőadó mellett is jobban megérné ezeken a szolgáltatásokon hirdetni, mint hazai webportfólión belül bárhol.

Azért éri meg, mert nincsen magyar alternatíva. Semmink sincs, mert az utolsó években semmit sem fejlesztettünk. Elhanyagoltuk, majd bezártuk az iWiW-et, amely az egyetlen átfogó adatbázis volt a magyar felhasználók versenyképes célozhatóságához, egyetlen valamirevaló hirdetéskiszolgálónk sincsen, és egyetlen jó szívvel ajánlható, világszínvonal-közeli ingyenes levelezőrendszert sem tudtunk összehozni. Tartalomban császárok vagyunk, de a digitáliában ez nem elég, mert itt a pályát felrajzolni csak technológiával lehet. A biznisz ebben van, nem a meglevő keretek kiszámítható kifocizásában.

A hazai webpiacot azonban technológiai kompetenciájukat tekintve sajnos nem a kifejezetten technópallérozott, hanem az ún. általános menedzserek működtetik és irányítják. Nem technológusok, mint például az Egyesült Államokban, sőt: technikai szakemberek a valódi stratégiaalkotáshoz közel sem kerülnek. A menedzseri döntéshozatali közeg pedig - már korábban is - a kontentpiacot tolta túl forrásokkal, mert a technológiai oldalt sosem értette, jelentőségét a mai napig nem igazán fogja fel - mármint a szavakon túl.

A tartalompiac javára torzult hát a hirdetési pénzek elosztása, de ebből az átmenetileg előnyös pozícióból sem sikerült stratégiai előnyt kovácsolni: a hazai webújságok bannererdeikkel szépen kinyírták ezeknek a náluk elköltött pénzeknek a hatékonyságát, és lelohasztották a hirdetők buzgalmát. A hatékonytalanság ül tort évek óta; mindig mindenhova felfér egy plusz bannerhely, és hátha véletlenül valaki épp arra kattint.

- Elfér, nem?
- Nem, nem fér el.

Elhanyagoltuk - mert nem ismertük fel - a valódi technológiát, nem voltunk folyamatos fejlesztésben, és mindenről azt hittük, hogy kész, már csak üzemeltetni kell. A modern webes piacon ez drága tévedés, merthogy az nemcsak tartalmi, de nagyon erősen technológiai sport is.

Magyarország az élbolyban teker abban, hogy a tulajdonosok működtetni ültetik be snájdig menedzsereiket a vezetői székekbe, mindenfajta stratégiai kompetencia megkövetelése nélkül. Ez a koncepció a leggyorsabban változó iparágakban ad pofont visszakézből - isten hozott a webvilágban, most éppen nekünk kenik el a szánkat.

Most úgy futunk neki a következő éveknek, mint a magyar gazdaság a nyolcvanas évek végén a rázúduló piacgazdaságnak; csak kapkodjuk majd a fejünket. Teljesítmény híján még a maradék piacrészünket is fel fogják zabálni a külföldiek - általánosabb szolgáltatásoknál a globális szereplők, a kisebb piacokon a regionális játékosok. A júzer mindig a jobbat választja, ha választhat - és azok így mi nem lehetünk.

A biztonsági játéknak gondolt követő magatartással eddig elvoltunk. Eddig - amíg az egyes hazai portfóliók megcsinálhatták a saját kis magyar YouTube-jukat, magyar Flickrüket. Mindezt sosem a world-class technológiai szinten, hanem csak úgy közepesen, hogy oda is mehessen még, még, még banner.

A működő és a jó szolgáltatás valójában úgy aránylik egymáshoz, mint 1 a 10-hez. Az általános menedzser ezt általában 8:10-hez aránynak látja, a konzervatívabbja esetleg 5:10-nek, de közös bennük, hogy a jövőjüket felélő minőségbeli kompromisszumokat már nagyon kis nyomás alatt is megkötik.

Még csak azt sem állítom, hogy a régiónkban olyan nagyon egyedül volnánk ezzel. Talán az egész már a kilencvenes évek scener / kompjúterkultúrájában eldőlt - lényegében ugyanazok az országok vannak ma is a legjobb technológiai helyzetben, akik már C64-en, Amigán és a korai PC-ken is aktívak voltak: a balti államok, az oroszok és a németek. Ott volt annyira erős a technológiai közeg, hogy általanosék ne tudjanak komolyabb teret nyerni.

Most már minimum tízéves projektnek látom a technológiai formába hozást. Meg kell alkotnunk azt a közeget, amely felkészíti őket arra, hogy a mindenséggel mérve is újat, értéket teremthessen. Egy olyan közeget, amelyben önfeledten kinevethetik a kevély középszert, és ahol a techsajtó is több, mint az új kütyük advertoriálja, angolbol fordított másfél flekkek gyűjtőhelye es a haláluncsi besült hazai startupok belterjes polírozGATása.

Így talán itthon tarthatjuk őket, és megelőzhető egy ahhoz hasonló tudományos katasztrófa, amit az előző században a későbbi Nobel-díjasok elvándorlása okozott.

Disclaimer: szerző AALL vállalkozásával a Google Analytics minősített partnere, illetve a SUPERWEEK-nek, a globális webanalitikai szakma egyik jelentősnek nevezett konferenciájának a főszervezője. A galyatetői Superweeken évről évre a téma meghatározó alakjai tartanak előadásokat a világ minden részéről. Az eseményre regisztrálók túlnyomó többsége európai országokból érkezik.